Író leszek!

Tér. Némán lebegtem még az ürességben és úgy emlékszem csodálkoztam. Úgy éreztem, hogy néma és végtelen volt körülöttem a feketeség. Talán ez az első emlék az agyamban. Ha ott vannak az emlékek egyáltalán.

Idő. Később, talán a következő másodpercben vagy talán több millió év múlva, észrevettem azt is, hogy hideg volt. Nem hasonlíthattam semmihez, csak egyszerűen elkezdtem megtapasztalni. Soha később nem éreztem ehhez foghatót.

Aztán a fények elértek hozzám. Semmi nem mozog úgy, mint a fény. Ezt is rögtön észrevettem és egészen más volt, mint a hideg. Kedvesebb volt az eddigieknél és ott is maradt velem. Apró, tűhegynyi fényes pontok az elmémben.